Rengeteg poszt, bejegyzés és leírás születhetett már erről a témáról. Jómagam és Juhász Bence kollegám készítettünk erről egy postot is. Az említett korábbi post inkább alapvetően praktikus oldalról világítja meg ezt a kérdéskört. Ebben a mostani rövid írásban igyekszem egy picit más oldalról megközelíteni ezt a témát.
Alapállításom az, hogy egy adott “problémát” “helyzetet” egyaránt vihetsz pszichológushoz és coach-hoz is (leszámítva persze a krízis, traumatikus szituációkat illetve ha fennáll valamilyen pszichiátriai állapot gyanúja).
És most vegyük mondjuk azt a példát, hogy konfliktusos a kapcsolatod a főnököddel/testvéreddel/pároddal/szomszédoddal (megfelelő aláhúzandó). Mit jártok körbe egy coach-csal és mit egy pszichológussal?
Egy coach-nál kevésbé a feltárásra és a múltra helyeződik a hangsúly, inkább a megoldások keresésére és a jövőre fókuszáltok. Amikor egy pszichológussal dolgozunk sokszor mélyen és érzelmi szinten mozgunk. Ezzel szemben, a coach a viselkedésre, viselkedéses reakciókra figyel, azokkal “foglalkoztat” téged.
Persze igen, tudjuk, hogy minden viselkedés mögött mindig megtalálható valamiféle érzelmi gyökérok (hiszen az érzelem egyik definíciója nem más, mint egy eseményre adott reakció), de egy coach-nál ezt az érzelmet, érzelmi világot, amelyben vagyunk, nem bontjuk ki, nem járjuk körbe, nem próbálunk vele megbarátkozni vagy megszelidíteni. Egyszerűen nem ez van a fókuszunkban. Inkább átirányítjuk figyelmünket a viselkedésünkre, mit teszünk bizonyos helyzetekben, hatékony, minket szolgáló-e ez a viselkedés. Amennyiben nem vagy nem teljesen, hogyan és mit tudunk rajta változtatni.
Hangsúlyozom: ez nem jelenti azt, hogy az érzelmekkel nem kell foglalkozni vagy, hogy az érzelmi világunk feltárása nélkül is boldogan élhetünk, amíg meg nem halunk. Ez nem így van. Az érzelmekkel, múltunkkal, korábbi tapasztalatinkkal, ahonnan ezek az érzelmek visszaköszönnek igenis érdemes foglalkozni.
És akkor miért megy valaki coach-hoz?
Emelett rengeteg oka lehet, hogy valaki a szituációt a praktikus, “viselkedéses” végén szeretné megfogni: nem “fér hozzá” (még) mélyebb érzéseihez egy bizonyos témával kapcsolatban, esetleg nem akar hozzáférni, az is elképzelhető, hogy egyszerűen csak nem akar egy mélyenszántó, nehézségeket biztosan magában hordózó tanácsadási folyamatba vagy terápiába kezdeni. Az ok gyakorlatilag mindegy is, senkinek nem kell arról számot vetnie, hogy mit mikor és miért csinál az önismeretben,
a lényeg: hogy induljunk egy egy úton!
