A harmadik nagy pszichológiai irányzat
A humanisztikus pszichológiát a harmadik nagy pszichológiai irányzatként is szokták emlegetni. Harmadik irányzat, amely a 20. század eleji pszichoanalízis és behaviorizmus ellenpontjaként jött létre, nagyjából az 1950-es években. Legismertebb képviselői Carl R. Rogers és Abraham Maslow.
Ahhoz, hogy megértsük, miben volt friss és miben hozott új nézőpontot a humanisztikus pszichológia, érdemes egy pillantást vetni arra, hogy mik voltak a két másik irányzat alapvetései.
Persze, hogy minden Freuddal kezdődik
Az európai gyökerű pszichoanalízis – amelynek közismert atyja Sigmund Freud – központi fogalma a tudattalan. Freud elgondolása szerint ez a tudattalan az, amely nagymértékben befolyásolja a viselkedésünket, és teszi ezt úgy, hogy mi mit sem sejtünk az erejéről. A tudattalan a psziché azon része, ahol a valami miatt feldolgozhatatlan, nehéz élményeink szunnyadnak. A freudi gondolatkörben központi szerepe van az (elfojtott) szexualitásnak és az álmoknak, mely utóbbiak elgondolása szerint a tudattalanban rejtőző nehéz élmények feldolgozásának a színterei. A freudi ember elfojtásokkal élő, szexuális frusztrációi által vezérelt, küszködő ember. A pszichoanalízis a 20. század eleje óta meghatározó pszichológiai irányzat, de sok változáson ment keresztül, és a freudi gondolatok egy részét már meghaladta.
Pszichológia=viselkedés előrejelzése – a behaviorizmus
A 20. század elején a freudi gondolatokkal párhuzamosan az Egyesült Államokban megjelent a behaviorizmus irányzata. John Watson Behaviorista Kiáltványa a pszichológiát természettudománynak (tehát nem bölcsésztudománynak mint napjainkban!) állítja be, amelynek elsődleges célja a várható viselkedés bejósolása és irányítása. Watson a művében elismeri és kiemeli a környezetet mint a viselkedést nagy részben irányító tényezőt. B. F. Skinner munkája nyomán a behaviorizmus gondolatkörének fontos részévé válik a jutalmazás, büntetés (egyszóval a kondícionálás) hatása az ember viselkedésének az alakítására. Nagyon leegyszerűsítve ebből látható, hogy a behaviorista elképzelés szerint az ember vizsgálata leegyszerűsíthető viselkedésének a vizsgálatára.
Változások a II. világháború után
A második világháború sok változást hozott a pszichológiai gondolkodás területén is. Többek között megjelentek a szociálpszichológia képviselői. Ők voltak azok, akik igyekeztek a 2. világháború borzalmai után tudományos magyarázatot találni a borzalmakra azzal a céllal, hogy rávilágítsanak, a szörnyűségek sorozata hogyan lesz elkerülhető a jövőben. A szociálpszichológia vizsgálta a tömegek viselkedését és az egyén viselkedését a tömegben. Ezzel párhuzamosan a humanisztikus pszichológia egy új emberképet rajzolt fel.
Carl Rogers azt írja egy helyütt: „Ha a világra nézek, pesszimista vagyok, de amikor az emberekre, akkor optimista”. Ez az egy mondat (annak főleg a második fele) gyönyörűen leírja, hogy Rogers milyennek látta az egyént. Rogers szerint az emberek alapvetően jók. Úgy gondolta, hogy a lelkünk mélyén mindannyian értékesek és szerethetőek vagyunk. Elgondolása szerint mindannyian rendelkezünk a képességgel, megvan bennünk az erő ahhoz, hogy megoldjuk a problémáinkat, csak kell egy megfelelő környezet, hogy a saját erőnket felismerjük és használni is tudjuk. Úgy vélte, hogy az embereket alapvetően a fejlődési hajlamuk hajtja előre, ez az önmegvalósító tendencia az igazi mozgatórugója a tetteinknek.
Vagyis, ha biztosítjuk a megfelelő közeget, akkor az egyén saját fejlődési szándékával képes lesz egy olyan szintű személyiségfejlődésre, amely szükséges az adott problémájának a kezeléséhez. Ez annyit jelent a gyakorlatban, hogy bizonyos feltétek mellett az egyén képes szembenézni rejtett fájdalmaival, félelmeivel, szégyellt, titkolt oldalával, azokkal a tényezőkkel, amelyek a problémáit okozhatják, amelyek megakadályozzák, hogy teljes életet éljen.
Ezzel szemben a freudi iskola inkább a patológiás eseteket tárgyalta, valamint az ember sorsát eleve elrendeltként kezelte.
A humanisztikus beállítódású szakember 3 fontos alapelve a következő:
- Minden körülmények közötti feltétel nélküli elfogadás.
- A kliens empatikus megértése.
- Hitelesség – a segítő barátságos, közvetlen, és őszintén, hitelesen kommunikál.
Jómagam is hasonlóan gondolkodom az emberekről és saját szerepemről az önismereti csoportban. Ha csatlakozol valamelyik csoportunkhoz, akkor ezeket fogod tapasztalni.
